Brunhuber Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brunhuber Béla
SzületettBrunhuber Béla Nándor
1874. május 19.
Arad
Elhunyt1953. február 12. (78 évesen)
Budapest XIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafotográfus
A Wikimédia Commons tartalmaz Brunhuber Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Brunhuber Béla (Arad, 1874. május 19.Budapest, 1953. február 12.)[1] magyar fotográfus, Brunhuber Géza fotográfus (1881–1921) testvére.

Életpályája[szerkesztés]

Brunhuber Sándor és Nikázi Amália fiaként született. Tizenkét évig Keller cs. és kir. udvari fényképész üzletvezetője, öt évig az Uher műterem vezetője volt. 1907-ben önállósította magát. Tudásával elsőrendű nevet vívott ki a fotóművészet terén. 1926-ban József főherceg udvari fényképészévé nevezte ki. Albumában a magyar társadalom minden jelentős egyénisége megtalálható volt. Kilenc évig az ipartestület alelnöke, nyolc évig a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének pénztárosa volt. Az első világháború alatt mint a II. számú sebészeti klinika röntgenlaboratóriumának vezetője teljesített szolgálatot.

Neje Fischer Teréz volt, Fischer János és Kasch Hermina lánya, akivel 1907. május 28-án Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.[2]

Műterme[szerkesztés]

Műtermének címe: Budapest, Baross u. 61. volt.[3]

A Brunhuber-műterem a VIII. kerületi elöljáróság és a Postapalota mellett volt. Magát a műtermet 1880-ban Schmidt Ede alapította. Schmidt Ede lányát Brunhuber Béla vette feleségül. A műtermet Schmidt Ede halála után, 1910-ben Brunhuber vette át, és ott is működött 1942-ig.[4]

Az egyemeletes épület egyik részében Brunhuber Béla műterme működött, míg az épület másik részét Brunhuber sógora kalaposként használta.[4]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Számos kiállítási éremmel ismerték el a szaktudását.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]